Kosár
0
0 Ft
Egy szerelem, amely sosem teljesedett be
Vannak találkozások, amelyek olyanok, mint a lassan közeledő vihar. Nem tudod, mikor és hogyan érkezik, csak érzed a levegőben, hogy valami megváltozott. Vele is így történt – minden apró gesztusa, egy pillantása vagy félmondatnyi nevetése azt a furcsa, megmagyarázhatatlan érzést keltette bennem, hogy itt valami különleges van a háttérben. Mégis, ez a történet sosem kaphatott teljes értelmet, és talán éppen ebben rejlik a varázsa.
Amikor mellette voltam, minden sokkal élesebbnek tűnt: a napfény melege az arcomon, a levegő illata, sőt még a saját gondolataim is. Valahányszor egymás szemébe néztünk, mintha egy pillanatra minden más megszűnt volna. Nem szóltunk egymáshoz túl sokat, talán nem is volt rá szükség. Az érzés önmagában is több volt, mint bármely szavakkal kifejezhető gondolat. Néha elgondolkodtam, mi lett volna, ha minden másként alakul, ha meg tudjuk élni azt, amit mindketten éreztünk, de sosem mondtunk ki.
Volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, talán mégis lehetne valami több ebből a történetből. A szavak mégis elakadtak, a tettek pedig elmaradtak, mintha egy láthatatlan határ állt volna kettőnk között. Talán a félelem tartott vissza mindkettőnket, talán az idő, vagy talán épp az, hogy mindketten meg akartuk őrizni a lehetőség szépségét, anélkül hogy kockáztatnánk a beteljesülését.
Azóta is néha eszembe jut, amikor egy bizonyos illatot érzek vagy egy ismerős dallamot hallok. Olyan, mintha újra érezném azt a feszültséggel teli, de mégis megnyugtató érzést, amit akkor éreztem, amikor vele voltam. Nem szomorúság ez, inkább egyfajta nosztalgikus nyugalom, egy halvány emlék arról, hogy volt egyszer valami, ami talán lehetett volna, de mégsem vált azzá.
Ez a beteljesületlen szerelem olyan, mint egy ködbe burkolózó álom, amely mindig ott lebeg a háttérben, emlékeztetve arra, hogy nem minden érzés kap helyet a valóságban. De talán épp ettől lesz különleges: megőrizte a titokzatosságát, és egy apró, megválaszolatlan kérdés maradt az életemben, amely mindig újra és újra felbukkan a csendes pillanatokban.